Halogatás? egészségesen avagy a forradalmi gondolkodók különös szokásai

Ma már sokan felteszik maguknak a kérdést, hogy mennyi minden változik az életünkben?Egyik nap Bitcoin másik nap Ethereum, a harmadik nap virtuális valóság, vagy kiterjesztett valóság?

A legtöbb ember fejében még az is jár, hogyan úszhatnák meg az elkerülhetetlen válságot, majd a pénzüket és a technológiájukat felhasználva hogyan menekítsék ki.

A digitális forradalom eredetileg a közös emberi képzelet határtalan lehetőségeiről szólt. Azt hittük, hogy az emberek közösen olyan jövőt teremthetnek, amilyet csak akarnak. Aztán jött a dotkom-fellendülés 2001-ig, és a digitális jövő hirtelen a túlértékelt részvények jövőjévé változott. A digitális korszak összes energiáját arra használták, hogy friss vért pumpáljanak a már haldokló NASDAQ-tőzsdébe. A techfolyóiratok figyelmeztettek: gazdasági cunami várható, és csak a legjobb jövőkutatókat foglalkoztató befektetők élhetik túl a vihart.

A jövő már nem olyasvalami, amit közösen építenek itt, a jelenben, hanem valami, amire fogadnak valamiféle zéró összegű versenyen, ahol az üzleti érték nélküli userek millióit magával ragadó győztes mindent visz. Amikor a jövő ekkora versengés tárgya lesz, az emberek kreativitása elértéktelenedik. Mára már csak a userek adatai az értékesek. Az adatokat használva ilyen olyan pontosságú üzleti jóslatokba lehet bocsátkozni. A kreativitás legfeljebb csak zavaró zaj, amely megnehezíti az előrejelzéseket.

Olyan digitális világot kaptunk, amely elnyomta a kreativitást, az újítást, mindent, ami igazán emberré tesz minket. Így lett az elembertelenedési rutinunk része a közösségi media. A közösségi média tényleg új, és értékes kapcsolatokat teremt? Nem: a lényege, hogy adataink alapján az adott média üzemeltetők megjósolják és hirdetőknek eladják a jövőbeli viselkedésünket. Vagy – ha kell –úgy befolyásolják jövőbeli viselkedésünket, hogy minél jobban passzoljunk a marketinges elvárásaihoz.

A digitális alkalmazások abban sem segítenek, hogy igazi összhang vagy együttműködés alakuljon ki. Még a valóban időt spóroló videokonferencia-alkalmazásaink sem teszik lehetővé azt, hogy igazi összhangot teremtsünk. Bármilyen jó is a videó felbontása, mégsem látszik, hogy kitágul-e valaki pupillája, hogy rendesen figyel-e ránk. Az összhangteremtésre használt jelek, amelyeket az evolúció százezer évei alatt fejlesztettünk ki, nem működnek a videón: nem látjuk, hogy egyszerre kezdünk-e lélegezni a másik emberrel. A tükörneuronok sem lépnek működésbe, nem áraszt el minket az oxitocin, nem éljük át az élményt, hogy valódi kapcsolatba kerültünk valakivel. Ehelyett úgy érezzük: “Hát, jó, egyetértettek velem, de vajon tényleg, igazán megértettek?” Nem a technológiát hibáztatjuk a hiányérzetünkért, hanem a másik embert.

Azok a technológiák és digitális kezdeményezések is, amelyek elvileg az embereket szolgálják, velejükig tökéletesen emberellenesek. Gondoljanak pl. a blokkláncra! A blokklánc segít, hogy emberarcú gazdaságot hozzunk létre? Nem. A blokklánc nem ébreszt bizalmat a felhasználók között, hanem a bizalmat helyettesíti, új, még kevésbé átlátható formában.

Vagy nézzük például a programozási mániát. Persze, az oktatás nagyszerű, és fontos dolog azért, hogy gyerekeink állást szerezzenek a digitális jövőben. Ezért ma már programozni tanítjuk őket. De az oktatás lényege nem csak az, hogy munkát kapjunk, hanem az oktatás egy juttatás, mert a tudás gyakran magabiztosabbá, elégedetebbé tesz.

A legrosszabb pedig az emberarcú technológia mozgalma. Most, a lehető legemberibbé teszik a technológiákat, amíg elég adatot és pénzt szednek ki belőlünk, a részvényeseik örömére.

Nem használhatjuk a technológiát arra, hogy embereket optimalizáljunk a piacra, ehelyett a technológiát kell optimalizálnunk az emberi jövőre.  Hamarosan eljön a nap, amikor a gépek okosabbak lesznek az embereknél, viszont a gépeknek nem lesz tudata, nem lesznek érzelmei, mert hiányozni fog az emberre jellemző egyedi biokémia. Ha az ember a legfejlettebb faj, annak oka, hogy a mi kommunikációs technológiánk a legfejlettebb. A homo sapiens is kommunikációjával győzte le a homo neanderthalist.

Ez nem a digitális világ, vagy a technológia elutasításáról  szól, hanem hogy visszaszerezzük az emberi értékeket, amelyeket éppen készülünk megtagadni.Egy emberibb jövő érdekében sokan inkább a gyerekeinknek tanítsuk meg a természethez való visszakapcsolódást, és a digitális eszközök korlátozott használatát.



Vélemény, hozzászólás?

öt × 5 =