Amikor átmenet, nagyobb válság, generációváltás vagy gyors növekedés idején meginog a cég stabilitása, sokszor a tulajdonosok első gondolata csak „éljük ezt túl”.

Mi van akkor, ha nem csak túlélésre, előre menekülésre játszunk, hanem kihasználva a válságos helyzetet közben tudatosan jövőt is építünk? Churchillnek tulajdonítják: „Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad!” – függetlenül attól, hogy tényleg ő mondta-e, az üzenet ma is érvényes. Egy jól megválasztott, az adott kultúrához illő interim ügyvezető nem csupán a krízist kezeli, hanem felméri a céget külsős szemmel, és képes tartós versenyelőnyt, plusz tudást is hátrahagyni a szervezetben.

Miért lehet kulcsszereplő az interim ügyvezető?

Mikor engedheti meg magának egy cég, hogy hónapokig vezető nélkül vagy „félgőzzel” működő irányítással menjen tovább? A választ tudjuk :soha – de van, amikor mégis ezt hozza az élet. Fejvadászként is átéltem már azt, hogy jobb az új vezető kiválasztásával nem kapkodni. Azt látom, hogy egy interim ügyvezető – aki a keresés idejére ideiglenesen átveszi az operatív irányítást – jobban tudja biztosítani a folytonosságot és a nyugodt, stabilizáló átmenetet, mint egy kapkodva kiválasztott végleges vezető. Olyan ügyfélesetet is láttam, amikor az interim vezető mindegyik jelöltnél jobban passzolt az adott céghez, és végül 4 évig volt sikeres ügyvezető.

Ha egy kívülről érkező, tapasztalt „beugró kapitány” átveszi egy időre a hajón a kormányt, milyen tágabb perspektívákat nyithat meg, amelyeket belülről már senki nem lát tisztán?

Mikor és miért érdemes interim ügyvezetőben gondolkodni?

Vezetői űr esetén – távozás, betegség vagy hosszabb távollét miatt – valóban az a legjobb megoldás, ha a meglévő vezetők „még egy sapkát” felvesznek, vagy ilyenkor már egy külső, fókuszált vezetői szerep hoz több biztonságot? Generáció- vagy tulajdonosváltáskor biztosak lehetünk-e benne, hogy a belső szereplők érzelmi érintettsége és saját érdekeik nem torzítják a döntés*-*előkészítést, vagy éppen ilyenkor lenne nagy érték egy független, interim nézőpont?

Válság vagy átalakítás idején – restrukturálás, költségcsökkentés, új üzleti modell bevezetése – érdemes feltenni a kérdést: ki viszi végig a nehéz döntéseket úgy, hogy közben a csapat se roppanjon bele? Fontos stratégiai projektek esetén – új piac, új termék, szervezeti átszervezés – vajon fenntartható-e, ha a belső menedzsment a mindennapi, mára már folyamatossá vált túlterhelés mellett próbál mindent házon belül megoldani? Nehéz kérdések, amelyekre egyszerűnek tűnő válaszok is adhatóak, ezeket csak a tapasztalat és a jövő tud igazolni.