Két oka a vállalatok bukásának-és hogyan lehet őket elkerülni

Kettő okot írok, ami a vállalatok bukásához vezet. Az egyik az, hogy nem újítanak. A másik pedig az, hogy állandóan újítani akarnak.

A minőségi fejlődés rendkívül fontos kulcstényezője annak, hogy megtaláljuk a két tevékenység között az egyensúlyt: felhasználás-fejlesztés között. Mind a kettő fontos tényező, de túlzásba esni sem szabad.

Volt egy vállalat, amit Svédországban alapítottak. Mechanikus számológépek gyártásával foglalkoztak. Mindenki ezeket használta, ezért mit tett a vállalat? Folytatta  gépek  gyártását. Mi történt velük? 6 hónap alatt zuhantak a csúcsról a mélybe. Aztán eltűntek, végleg. Az irónia pedig az, hogy a vállalat mérnökei olcsó elektronikus számológépeket vásároltak Japánban, hogy ezzel ellenőrizzék sajátjaikat.

A cég csak a tudás felhasználására épített. De túlzásba lehet vinni a fejlesztést is.

Volt viszont egy olyan cég is, ami a vérrák bizonyos tipusainak diagnosztizálásával, illetve gyógyításával foglalkozik. Minden nap valami újat alkottak. Az újítás volt az életük, mindig azt hajtogatták: “Majd ha minden rendben lesz” “Azt akarjuk, hogy tökéletes legyen”

Sajnos, mire eljutottak volna erre a szintre, teljesen lemaradtak, mivel túlzottan a fejlesztésre koncentráltak.

A fejlesztés arról szól, hogy valami új dologgal állunk elő. Felfedezés, kutatás, új termékek, a határaink megváltoztatása jellemzi.

Fejlesztés. A fejlesztés arról szól, hogy előállunk valami új dologgal. Kutatás, felfedezés, új termékek, újítások, határaink megváltoztatása jellemzik. Hősöknek tekintjük azokat, akik felfedezéseket tettek. Madame Curie, Picasso, Neil Armstrong, Sir Edmund Hillary stb. Én norvég vagyok, a hőseink mind felfedezők, és megérdemelten hősök. Tudjuk jól, hogy a felfedezés kockázatos. Nem ismerjük a válaszokat, nem tudjuk, hogy megtaláljuk-e őket, a kockázat pedig magas.

A felhasználás pedig  ezzel szemben a már meglévő tudásunkat hasznosítja, és alkalmazza. Ezáltal a dolgok sínen vannak, a termékeket gyorsabban és olcsóbban állítjuk elő. Nem kockázatos rövid távon. De ha csak erre koncentrálunk, hosszú távon nagyon kockázatos. Gondoljunk csak egy-két híres együttesre, akik állandóan ugyanazokat a dalokat játsszák, míg végül unalmassá, sőt szánalmassá válnak. Ez a felhasználás kockázata.

Hosszú távon tehát fejlesztéshez folyamodunk, rövid távon pedig a felhasználáshoz. A kisgyermekek egész nap felfedeznek. Erről szól az életük. Ahogy felnövünk, egyre kevésbé jellemző a felfedezés, mert több a hasznosítható tudásunk. Ugyanígy vannak ezzel a cégek is. Szaktudásuk bővülésével egyre kevésbé jellemző rájuk az újítás.

A cégvezetőknek ez nagy gondot okoz. Sokféleképpen fogalmazzák meg kérdéseiket. Például: “Hogyan tudom egyaránt hatékonyan működtetni és megújítani a vállalatomat?”, vagy: “Hogyan biztosíthatom, hogy a cégem megújuljon, amíg nem késő, vagy mielőtt egy válság lesújt. Az egyiket jól alkalmazni nehéz. Mindkettőt – a fejlesztést és a felhasználást – egyidejűleg jól alkalmazni: művészet.

Felmérések azt mutatják, hogy a cégek mindössze 2%-a képes egyidejűleg hatékonyan fejleszteni, és hasznosítani a tudást. Viszont ha képesek rá, az óriási hasznot hoz. Sok nagyszerű példát láthatunk erre. Ilyen például a Nestlé fejlesztése, a Nespresso, a Lego terjeszkedése a filmes világba, a Toyota hibrid járművei, az Unilever fenntarthatósági stratégiája, sok jó példa, nagyszerű eredmények.

Miért is nehéz megtalálni az egyensúlyt? Azért, mert sok csapda hátráltat bennünket. Két ilyen csapdát említek a sok közül.

Nézzük az örökös kutatás csapdáját. Feltalálunk valamit, de nincs elég türelmünk és kitartásunk, hogy működőképessé tegyük. Ahelyett, hogy végigvinnénk, valami máshoz kezdünk. De azzal is így járunk, egyfajta ördögi körbe kerülünk: új ötletekkel állunk elő, de mindhiába.

Egy másik csapda a siker csapdája. Ha valami jól megy, nehéz változtatni. Bill Gates szerint: “A siker rossz tanítómester. Hajlamossá teszi az embert azt gondolni, hogy nem veszíthet.” Ez a baj a sikerrel.

Vannak tanulságok,  amiket le kell vonnunk. Ezekből a cégek is tanulhatnak. Az első tanulság: Előzzük meg a válságot! Amelyik cég képes újítani, annak be van biztosítva a jövője.

Második tanulság: Számoljunk többféle időtávval!

Harmadik tanulság: Vonjuk be a tehetséget! Senki nem képes megtalálni az egyensúlyt, a tudásfejlesztés és a tudásfelhasználás között. Ez csapatjáték. Tegyük lehetővé a vélemények megvitatását. A kiváló cég ismérve a véleményekre való nyitottság, a jó vezetőség ismérve pedig az építő jellegű mérlegelés.

Végül: Legyünk szkeptikusak a sikerrel kapcsolatban.



Vélemény, hozzászólás?

3 × 4 =