A fejvadászatban is minden nap hozunk döntéseket; és tudni akarjuk,ki a megbízónk számára a legjobb jelölt. És biztos, hogy ha valaki meg tudná nekünk mondani, rövid idő alatt, bármilyen körülmények között, az egy óriási időt sporló dolopg lehetne, mert a fejvadászatban az idő egy kritikus tényező.
Állásinterjú
Az emberek alapvetően jó interjúztatónak tartják magukat, de a valóságban senki sem tud , mi sem egy állásinterjú alapján egy jelölt képességeiről hiteles véleményt formálni, mert több elfogultsági, és szubjektív tényezőt is tudatosítanunk kell magunkban.Ezért hasznájuk az állásinterjúk kiegészítéseként a személyiség teszket és szakmai kérdőíveket.
Az állásinterjú felkészülés szerintünk a legnagyobb probléma, ugyanis nagyon sok olyan jelölttel találkozunk, aki bizonytalan a saját fejlődési útjára vonatkozóan. Ez olyan kb. mint amikor az étteremben előttünk van egy gazdag menüválaszték, és mégsem tudunk dönteni arról, hogy mit is szeretnénk fogyasztani. Az a jelölt, aki nem tudja magában tiztázni, hogy számára melyik munka lenne a legalkalmasabb, az nem fog tudni elkötelezetten teljesíteni. Az állásinterjú egy fejvadász esetében több kört ölel magába, ami azt jelenti, hogy ahogy egyre jobban haladunk előre az interjúkörökben , az ideális jelöltnek egyre jobban kell érteni a megpályázott cég működési modelljét, azt, hogy a jövendőbeli munkaadója hogyan szerzi meg a bevételeket, stb.
Sokan érdeklődnek, hogy milyen is az igazi állásinterjú bemutatkozás. Szerintünk sok minden múlik az első benyomáson, azon, hogy a jeölt hogyan is mutatkozik be az adott állásinterjún. Milyen a kézfogása, a ruhája, mennyire veszi komolyan magát, és tárgyaló partnerét.
Az állásinterjú szabályairól sokat kérdeznek minket. Azt gondoljuk, hogy a legfontosabb szabály, hogy a jelölt legyen tisztába a saját értékrendjével, és nem a jól hangzó, deklarált értékek érdeklik az interjúztatót, hanem a jelölt valós értékei. Mik ezek a valós értékek? Azok a dolgok, amik a legfontosabbak a jelölt számára, amelyekre időt, pénzt, energiát hajlandó áldozni, azok amiket meg akar tanulni, és amikért vállalja a tanulásért való szenvedést. Második szabályként, azt említenénk, hogy az értékrend letisztázása után, a jelölt tisztázza őszintén, tesztek segítségével az erősségeit. Harmadik szabályként, annak a kérdésnek a komoly megválaszolását javasoljuk, hogy miket akarok elérni az elkövetkezendő 3-5 évben. Ha a fenti 3 dolog őszintén megválaszolásra került, akkor a jelölt számára világossá válik, hogy a jövendőbeli munkaadó megfelelő haladási pályát jelent-e számára, vagy sem.
Általunk használt gyakori állásinterjú kérdések:
Mi a legfőbb előnye annak, hogy a jelenlegi munkahelyén dolgozol?
Melyek azok a munkastílusok vagy tényezők, amelyek a munkája során motiválják?
Miért szeretne a Jelölt munkahelyet változtatni? Mi lenne számára vonzó az esetleges váltásban?
Mit akar a kiválasztott Jelöltünk elkötelezetten megtanulni?
Az általa választott tanulási célja érdekében milyen áldozatot hajlandó önként vállalni?
Mi az a három dolog, amit a legkiemelkedőbbnek tart eddigi pályafutása során?
Munkájának mely részét szereti legjobban?
Gyakran megkérdeznek minket arról, hogy mik legjobb interjú kérdések, mi körülbelül még 20 hasonló kérdésre szeretnénk választ kapni, és melette szeretünk meggyőzödni arról, hogy mennyire elkötelezett a jelölt a saját fejlődési céljai mellett.
Dan Gilbert a Ted előadásában elmondta, hogy a esemény bekövetkezési esélyének becslése, bármennyire is nehéznek tűnik, semmiség egy dolog értékének becsléséhez képest, például annak megállapítása, hogy mennyit ér nekünk valami, mennyire fogjuk élvezni, mennyi örömet fog okozni nekünk. Vegyünk egy példát, mennyit ér Önnek egy Big Mac? Megér 25 dollárt(7.000 Ft-t)? Legtöbbjük úgy gondolja, hogy nem – nem fizetnének érte annyit.
De valójában, annak eldöntéséhez, hogy egy Big Mac megér-e 25 dollárt, fel kell tenni egy, mindössze egyetlen kérdést, miszerint: Mi mást csinálhatnék 25 dollárral? Ha valaha is repültek fapados járattal és ráeszméltek arra, hogy Önnek itt bizony nem fognak semmilyen ételt felszolgálni, de valaki az Ön előtt levő sorban épp kinyitott egy McDonalds-os zacskót, és annak illata átlebeg az ülés fölött, azt gondolják, 16 órán át semmi mást nem tudok csinálni ezzel a 25 dollárral. Hirtelen jó üzletnek tűnhet 25 dollárt adni egy Big Mac-ért. Másrészről, ha egy fejletlen országba látogat, ahol 25 dollárért ínyenc lakomát vehet magának, akkor az rengeteg pénz egy Big Mac-ért. Miért volt Ön annyira biztos abban, hogy a kérdésre a válasz nem, mielőtt bármit is tudnánk a kontextusról? Mert legtöbbünk ennek a Big Mac-nek az árát ahhoz hasonlította, amennyit szokott érte fizetni. Ahelyett, hogy megkérdezte volna, “Mi mást csinálhatok a pénzemmel,” összevetve ezt a 25 dolláros befektetést a szükségleteivel és más az adott pillanatban, pl. a repülőn lehetséges költéssel, Ön inkább a múlttal vetette ezt össze. Ezt a hibát az emberek rendszeresen elkövetik. Amit tudtak az, hogy a múltban 3 dollárt fizettek; és most a 25 iszonyúan soknak tűnik.
Például Gilbert szerint ez az egyik legpompásabb marketing-trükk, ha azt mondjuk, hogy valami régebben drágább volt, és most hirtelen nagyon jó vételnek tűnik. Amikor az embereket megkérdezik két különböző munkáról: van egy olyan munka ahol 16 millió forintot kereshetnek az első évben, aztán 15 millió , majd 14 millió forintot keresnek, vagyis ahol minden évben csökken a fizetés(össesen 46 millió Ft. A három év alatt), és egy másik munka , ahol évente ugyan növekszik a fizetés első évben 14 millió, másodikban 14,5 millió és harmadikban 15 millió forint a fizetés. Gilberték kísérlet szerint az embereknek jobban tetszene a második munka(összesen 43,5 millió forint a három év alatt), annak ellenére, hogy kevesebbet fognak keresni. Miért? Mert az az érzésük, hogy a csökkenő bérek rosszabbak, mint a növekvők, még akkor is, ha figyelembe vett három év alatt a bérek végösszege magasabb abban az időszakban(45 millió), amelyikben évről évre az előbbiek szerint csökkent a bár. Itt egy újabb kedves példa.
A hajlandóság, hogy a múlttal vetjük össze a dolgokat okozza azt, hogy az emberek elszalasztják a jobb lehetőséget. Mászóval, egy jó hr döntés, ami valamikor egy nagyszerű döntés volt, közel sem olyan jó, mint egy szörnyű döntés, ami valaha pocsék volt.
A változó összehasonlítások problémája még bonyolultabb, amikor ezek a választásokat időrendbe helyezzük. Az emberek gondban vannak, amikor döntéseket kell hozniuk olyan dolgokról, amelyek különböző időpontokban történnek. Pszichológusok és behaviorista közgazdászok azt fedezték fel, az agyunk egy másfajta világhoz fejlődött, nem olyanhoz, mint amiben élünk. Olyan világhoz fejlődött, melyben az emberek nagyon kis csoportokban(max. 150 fő) éltek, ritkán találkoztak olyanokkal, akik nagyon különbözőek voltak tőlük, eléggé rövid életük volt, amiben kevés döntést kellett hozniuk, a legfontosabb pedig a napi étkezés és párzás volt számukra.
Mi vagyunk az egyetlen faj ezen a bolygón, amely valaha is a kezében tartotta saját sorsát. Nincs jelentős ellenségünk, mesterei vagyunk fizikai környezetünknek; azok a dolgok, melyek egy faj kihalását veszélyeztetik többé már nem fenyegetnek bennünket. Az egyetlen dolog, ami elpusztíthat minket, azok a saját döntéseink.
Nos, közismerten nehéz az embereket rávenni arra, hogy előre tekintsenek. De amivel a pszichológusok próbálkoztak, és úgy tűnik, működik az, hogy vegyük rá az embereket arra, hogy élénkebben lássák a jövőt. Az egyik gond a távoli és közeli jövővel kapcsolatos döntéshozatalban az, hogy a közeljövőt sokkal élénkebben képzeljük el, mint a távoli jövőt. Ha kiegyenlítjük a részletességet, amivel az emberek a közeli és a távoli jövőt elképzelik, az emberek elkezdenek mindkettőről hasonló módon döntéseket hozni. Általában a munkaerő kiválasztás során is egy nagyon alapvető emberi hajlammal küzdünk, miszerint, ma vagyunk itt, tehát a mostani jelölt fontosabb, mint a legutóbbi vagy akár későbbi, pedig a megbízónknak nem az a fontos, hogy melyik jelöltet mikor interjúztatja, hanem a legjobb és legmotiváltabb jelölt megtalálása a közös célunk.A jelöltek szermpontjából is fontos, hogy minél élénkebben elképzeljék a saját jövőjüket, a saját jövőbeli énjüket, még konkrétabban, hogy milyen személyt akarnak 3-5 éven belül magukból formálni.