Hadd hulljon a férgese!?

Hadd hulljon a férgese!?

The bad element; four red apples,one is rotten

Az elbocsátásoktól, leépítésektől, kirúgásoktól és bezárt gyáraktól visszhangzik a sajtó. A gazdasági válságban felerősödött az a tendencia, hogy a leggyengébb láncszemnek mennie kell.

A tavalyi év végére érte el Magyarországot is a világszerte emberek százait munkanélkülivé tevő gazdasági válság. A helyzet itthon se volt jobb, sorra dőltek be a cégek és tömegesen bocsátották el dolgozóikat. Ennek lett áldozata a Bognár Szörp Kft. pölöskei gyára, a HVG munkatársainak egy része, sőt a zoom.hu teljes szerkesztősége is. Mindenki félti biztos munkahelyét, már ha tudnak arra gondolni, hogy még biztos az állásuk.

Bár a legtöbb elbocsátott alacsonyan képzett, gyári munkás volt, nem csak a kétkezi munkásokat érintette a gazdasági helyzet változása, a szellemi munkát végzők között is akadtak elbocsátások szép számban. A Népszabadság 6%-os leépítést hajt végre a 250 munkatársból, a Napi Gazdaságnál pedig a leépítés mellett a vezetői fizetéseket is csökkentették. –olvasható a Figyelő márciusi cikkében.

De ki legyen a leggyengébb láncszem?

Mostanra azonban a cégek egyre inkább alternatív megoldásokban gondolkodnak. Talán rájöttek, hogy az elbocsátás idővel többe kerülhet, mint egy átképzés vagy egy vállalatra szabott tréning. Sok vállalat lecsökkentette a munkaidőt, így próbálja a nehéz gazdasági helyzet ellenére is megtartani dolgozóit. Ez azonban cégfüggő, a cégvezető jóindulatától is függ. Vannak ugyanis olyan munkaadók is, akik éppen a gazdasági válságot használják ki a munkavállalóik „tisztogatásához”. Akiknek nem megfelelő a teljesítménye, alulképzettek vagy túl idősek sokkal nagyobb eséllyel fognak munka nélkül maradni, a cégvezetők ugyanis leépítéskor ezektől a személyektől válnak meg először. És ha az elbocsátás nem volt indokolt, vagy a munkavállaló úgy érzi, jogtalanul bántak vele, könnyen munkaügyi perre kerülhet a sor.

Rúgjuk ki kedvesen

Talán éppen ezek elkerülése végett terjed egyre inkább az outplacement. Főleg felső vagy középvezetők esetében alkalmazzák ezt a módszert a cégek, de a gazdasági válság hatására a csoportos elbocsátások alkalmával is szóba jöhet, vagy egy-egy felelősségtudatosabb cégnél, akik valóban kényszerből bocsátják el alkalmazottjukat. Az outplacement lényege a gondoskodás. A cég nem pusztán megválik a beosztottól, de megfelelő hátteret biztosít neki egy outplacement tanácsadói cég segítségével, hogy új munkahelyet találjon: ha szükséges továbbképzésre küldik, lelki tanácsadást nyújtanak, hogy feldolgozza az elbocsátás nehézségeit, állást keresnek neki. Manapság talán ez a leghumánusabb elbocsátási módszer, bár nem olcsó mulatság, az alkalmazott éves bérének akár 15%-át is elkérheti a cég a szolgáltatásaiért. – ezt 2002-ben közölte a Menedzsment Fórum, de egy outplacementtel foglalkozó cég honlapján most egy három hónapos tanácsadás a dolgozó bruttó másfél havi bérébe kerül (+ Áfa). A HR Portálon megjelent tavaly év végi cikk szerint a busás árak ellenére is egyre népszerűbb ez a módszer, mára már nem csak a nagyobb cégek veszik igénybe, hanem egyre több egyéni munkavállaló is. Talán azért szimpatikus ez a metódus a nagy cégeknek, mert ez még mindig lényegesen olcsóbb egy esetleges perhez képest.

Válságban az erőforrások

Kevés vezető van tudatában annak, hogy az emberi erőforrások a legértékesebbek egy vállalat sikeres működésében, vagy ha tudatában is vannak, mégsem cselekszenek e szerint. Ez a helyzet hasonlít a napjainkban nagyon gyorsan terjedő (ál) pozitív gondolkodáshoz, amelyet azonban nem követ pozitív és aktív cselekvés. A válság hatására a jó szakemberek inkább ragaszkodnak jelenlegi munkahelyükhöz, és kevésbé fogékonyak egy váltásra Ezt kihasználva a vállalatok tréningekre küldhetik munkatársukat, amivel egyrészt biztosítják arról, hogy még jó ideig igényt tartanak a munkájára (ki költene egy alkalmazott továbbképzésére, ha meg akar válni tőle?), másrészt pedig olyan hasznos technikákat sajátíthat el a résztvevő, amivel teljesítménye még hatékonyabb lesz és a motiváltságát is növeli. Ennek ellenére két vállalati álláspontról hallhatunk: a Promo Direkt kutatócég felmérése szerint idén kevesebbet fognak költeni a cégek rendezvényekre, a fő csökkenést pedig a tréningek terén kívánják végrehajtani. A Tréning Kerekasztal azonban úgy gondolja, a hosszú távú sikerben gondolkodó cégek éppen most fektetnek továbbképzésekbe és tréningekbe – olvasható a HR Portál hírei között. A hosszú távú HR tervezésben gondolkodó szereplők pedig jobban fognak teljesíteni versenytársaiknál. Ők azok, akik felfedezték, hogy ha recesszió idején felmérik képességeiket, tartalékaikat és erőforrásaikat és ezeket fejlesztik, maximalizálják eredményeiket, akkor megerősödve fognak kikerülni a válságból és sokkal nagyobb esélyük van a fennmaradásra hosszú távon.

Freund Emese

vissza a lap tetejére